- Jó estét kívánok, üdvözlöm Önöket! Vendégünk Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke. Jó estét kívánok!
- Kezét csókolom, jó estét kívánok!

- A minap azt mondta, hogy a 2010-es költségvetés nem az ország, nem a jövő érdekét szolgálja, hanem a szocialisták érdekét szolgálja. Első gondolatom az volt, hogy az ember magának nem akar rosszat, még ha párt, akkor sem. Akkor ez egy jó költségvetés? Tehát hogyha maguknak nem akarnak rosszat, akkor nem tettek rosszat.
- Úgy látom, hogy a politikai életnek a baloldalán – hogy ez most egy pontos leírása-e a magyar politikai életnek, vagy sem, ezt most talán tegyük zárójelbe – ott már csak túlélési ösztönök munkálnak. Tehát eldöntötték, ha törik, ha szakad, ők mindenképpen megpróbálják elvinni a parlamenti többséget, illetve a szocialista pártot a választásokig. Időközben azt sem tudjuk, hogy van-e többség mögöttük, az szétporladt, az SZDSZ bent van, nincs bent, a frakcióban bent van, tehát az egész egy nagyon zűrös…

- A költségvetés sarokszámait megszavazták.
- Hát azt mondom, hogy az egész egy nagyon zűrös dolog, s úgy látom, hogy jószerivel ott már nem a jövőről való közös gondolkodás jelenti a habarcsot. Amikor, mondjuk, Ön a kollegáival eldönti, hogy valamit támogat, vagy nem, ez a parlamentben sincs másképpen, akkor mindig azt gondolja meg, hogy a jövőre nézve is ez ad-e lehetőséget, ad-e esélyt, mit hoz. Szerintem a másik oldal már nem ebben az idő-, jövő dimenzióban gondolkodik, hanem csak abban, hogy legyen meg a költségvetés – akármi is van benne, és valahogy menjünk el a választásokig. Ezt tartom problémának.

- Igazából ez egy költői kérdés volt, mert nyilván nem gondoltam egy percig sem komolyan, hogy Ön arra utalt, hogy ez egy jó költségvetés, hiszen az eddigi kommunikáció nem erről szólt. De aztán tovább is gondoltam akkor ezt az állítást, hogyha a szocialisták maguknak akarnak jót ezzel a költségvetéssel, ez a költségvetés politikai szempontból egy öngyilkosság. Hiszen aki jót akar magának, politikai támogatottságot akar, akkor az nem kiadáscsökkent, az nem adóztatja meg a kafetériát, nem von el az önkormányzatoktól, a közösségi közlekedéstől, szóval nem vezeti be a vagyonadót, tehát hogy ezek nem populáris intézkedések, ezért nem értem azt a kijelentést, hogy ezzel a szocialisták maguknak akarnának jót. Tehát a kormány válságkezelő költségvetése, ami mondjuk a hitelminősítő intézetek szerint a lehető legjobb út Magyarország számára.
- Egyszerre három kérdés is van az Ön mondatai mögött. Ha megengedi, megpróbálom sorba venni. Az első dolog, még egyszer mondom: az a kérdés, hogy mi a célfüggvény, a másik oldal a célfüggvény, hogy függetlenül, hogy mi az ország valóságos gazdasági helyzete, mi volna Magyarország érdeke, ők semmiképpen nem akarnak előrehozott választást, nem akarnak gyors változást, ha úgy tetszik, a változás útjába akarnak állni egészen addig, ameddig lehet. Ez az ő érdekük, nem pedig az, hogy mi lesz utána.

- Nem a válságkezelés az érdekük?
- Majd mindjárt erre kitérek, hogy ez miért nem válságkezelés. Ez nem válságkezelő kormány, nem is válságkezelő csomag, ez egy válságmélyítő kormány, és egy válságmélyítő költségvetés. De még egyszer mondom, hogy nem nagyon szeretnék még egy műsor erejéig sem beleköltözni a szocialisták fejébe, vagy szívébe, hogy elmeséljem itt a nézőknek, hogy mit látok ott. Hanem inkább maradnék a saját házam táján. Ha ezt a költségvetést valaki megnézi, akkor az első és legfontosabb állítás szerintem, amit tehet ezzel kapcsolatban, az az, hogy ebben semmi nincs, ami a jövőt szolgálná. A második állítás, tehát amitől a gazdasági növekedés beindulna – beszéljünk ilyen technokrata nyelven –, amit rögtön megállapíthatunk a költségvetésről, hogy ez egy blöff, ez egy hazugság.

- Miért?
- Azért, mert egy költségvetés számokból áll. Ha a számok pontosak és korrektek, akkor a költségvetés áll a lábán. Ha a számok hamisak, meghamisítottak szándékosan, vagy szakmai hozzá nem értés okán, akkor az a költségvetés egy blöff.

- Na de nem hamisak ezek a számok...
- Hát azért, mert mintegy 1.300 milliárd forinttal több a hiány, mint amit a költségvetés bevall. Ha százalékban számolunk, akkor a költségvetés azt állítja, hogy a 2010-es év végén, ami hiányzik majd a kasszából, az a teljes magyar nemzeti össztermék 3,8 százaléka lesz, a valóság ezzel szemben az, hogy csak az alapján, amit tudunk, tehát a csontvázak, amelyek esetleg a szekrényekben lapulnak, azok ismerete nélkül, remélem ebből minél kevesebb lesz. Ezek nélkül is azt lehet mondani, meg is lehet védeni ezt az állítást, hogy a költségvetési hiány 7,3-7,5 százalék között áll.

- Ezt Varga Mihály már kifejtette. Itt a legnagyobb tétel az ő felsorolásában, hogy mire alapozzák Önök az öt vagy hét, akárhány százalékos költségvetési hiányt, az az, hogy például a BKV, meg a MÁV rendbetételét szolgáló több százmilliárdos összeg nincs benne a költségvetésben.
- Az nem a rendbetételét szolgáló.

- Én ezt megkérdeztem Oszkó Pétertől, amikor vendégem volt, és mondta, persze, hogy nincsen benne a költségvetésben, senki nem akarja mondjuk a hitelállományát egy összegben csökkenteni 2010-ben akár a MÁV-nak, akár a BKV-nak.
- Igen, mi csak annyit állítunk, hogy 300 milliárd forint hiányzik a BKV és a MÁV kasszájából. Ez nem a rendbetételhez kell, hanem a túléléshez, nagy különbség. Tehát nem ahhoz kell 300 milliárd forint, hogy rendbe tegyük a MÁV-ot, hanem hogy a választások utáni hónapokban is elinduljanak a gépek, ahhoz kell. Márpedig azoknak el kell indulniuk. De ez nemcsak Varga Mihály véleménye. Én ma olvastam az Európai Bizottságnak a véleményét, amely ugyan számokat nem mond, vagy legfeljebb csak nagy, összevont számokban beszél, de az irány ugyanaz, mint a mienk, mármint a Fideszé. Azt mondja, hogy úgy nem lehet megtakarítást elérni egy költségvetésben, hogy átmeneti intézkedésként elvonok pénzeket, mert a következő évben – ez esetben 2010-ben – azokat, vagy azoknak a nagy részét vissza kell majd adni. Ezt mondja az Európai Bizottság. Ezzel mélyen egyetértek.

- Mondjunk példát is. Tehát ez, amitől most elveszünk.
- Például az önkormányzatoktól lehet elvenni pénzt.

- De feladatokat is vettek el.
- De nem vettek el. Ez nem igaz.

- Azt mondják, hogy elvettek.
- De nem. Nincsenek itt, ezért óvatosan fogalmazok. Nem mondanak igazat. A polgármesterek számos alkalommal mondták el Magyarországon erről a költségvetésről a véleményüket, és mutatták ki, hogy feladatokat nem vesznek el tőlük, viszont pénzt igen. Tehát mi úgy számolunk, hogy lehet ugyan elvenni pénzt a kórházaktól, lehet elvenni az iskoláktól, meg a MÁV-tól is, de az embereket meg kell gyógyítani a választás után is, a gyerekek iskolába kell járni a választás után is, és a gépeknek is meg kell indulnia a vasútnál, működtetni kell.

- Onnan vennének el pénzt, hogy a gyerekek a pénzelvonás miatt nem tudnak majd iskolába járni.
- Dehogynem, erről van szó.

- Tehát mondjuk egy osztályfőnök a többletmunkáért, vagy a külön foglalkozásért nem kap plusz pénzt, az egy nagyon-nagyon sajnálatos dolog.
- De nem erről van szó.

- Hát akkor mit vesznek el a gyerektől, a cipőre, a táskára való pénzt?
- Akkor elmondom, hogyan működik az országnak ez a szelete. Az iskolarendszer úgy működik Magyarországon – az oktatásról beszélünk -, hogy a működéshez szükséges források egy részét a kormány adja, a másik részét pedig az önkormányzatok. A kormány a saját maga részét egyfolytában csökkenti.

- Mert csökken a gyereklétszám.
- De nem abban az arányban csökkenti egyfelől. Kettő: lehet, hogy a gyereklétszám csökken, de attól még az épületeket fent kell tartani, és így tovább, és így tovább. Tehát legfeljebb úgy lehetne csökkenteni, hogy az önkormányzatokkal kötnek egy megállapodást arról, hogy a következő néhány évben a gyerekszám alakulásának függvényében hogyan alakul majd egyébként az oktatás finanszírozása. De most nem ez történik. Tehát eljön az a pillanat, amikor annyi pénz hiányzik az iskolák működtetéséből, hogy az önkormányzat nem tudja kifizetni vagy a bért, vagy a fűtést, vagy a világítást.

- 2010-ben már ilyen kudarc lesz.
- Ehhez az állapothoz fogunk eljutni 2010-ben. Ezt nevezem én gazdasági vészhelyzetnek.

- Nem hisz a szocialistáknak, nem hisz a Bajnai-kormánynak, miért nem hisz a hitelminősítő intézeteknek, akik azt mondják folyamatosan, és különösen így ősz tájékán, tehát szeptember környékén több hitelminősítő intézet is visszasorolt minket jobb kategóriába. És egyértelműen mindannyian azon az állásponton voltak, hogy ez a konszolidációs csomag, ez a költségvetés és ez az irány az, ami Magyarországot nemcsak, hogy kihúzhatja a csávából, hanem a válság után nagyon kedvező pozícióba, a térségből talán egyedüliként kedvező pozícióba kerülhetünk. Bocsánat, Önt is megemlítik a különböző hitelminősítő intézetek, és azt mondjuk, idézem mondjuk a … hogy az Ön populista ígéretei pedig kimondottan kockázatot jelentenek az ország számára.
- Az Ön kérdésére, ha megengedi, válaszolnék, ami úgy hangzott, hogy miért nem hiszek. Azért, mert felnőtt vagyok.

- Ez válasz volt.
- Hát ha ki akarom alakítani a költségvetésről a véleményemet, akkor nekem nem hinnem kell valakinek, a szocialistáknak vagy a hitelminősítőknek, hát én saját magamban bízom, elolvasom, látom, a huszadik költségvetés megalkotásában fogok részt venni, megvan a józan eszem is. Miniszterelnökként négy költségvetés megalkotásában is részt vettem, sőt irányítottam azt.

- Eggyel  kevesebben… volt a kétéves.
- De a kétéves költségvetés nem azt jelenti, hogy nem kell éves költségvetést csinálni. Majd erre visszatérhetünk, a három éves költségvetés az ideális, csak nem akarok.

- Hoppá, ez érdekes.
- Angliában így van. Én azt gondolom, hogy a költségvetés tervezése, beleértve a decemberi fordulónap vagy inkább a negyedéves fordulónap kérdését, felvetendő, az, hogy nem kell-e keretszámokat meghatározni, amit elfogadunk, és a következő évben csak keretszámokon belül alkotunk már költségvetést, ez megint egy olyan kérdés, amit érdemes felvetni. Nemcsak az Európai Unióban, hanem vannak nemzetállamok is, ahol így terveznek hosszabb távon pénzügyileg.

- Szeretné, ha Magyarországon mondjuk a szavazók Önnek adnak bizalmat 2010-ben, akkor meg szeretné valósítani ezt a hároméves költségvetést?
- Én a kiszámítható, biztonságot adó költségvetési tervezésnek vagyok a híve, és ehhez keresem az eszközöket. És abban mindenki biztos lehet, hogyha a jobboldal alakít kormányt, és kapunk, én személy szerint is kapok elég bizalmat, akkor előre látható, tervezhető és kiszámítható költségvetés lesz.

- Három éves vagy nem?
- Ahhoz képest, hogy ez egyéves lesz, kettő, három vagy tíz, ez most másodlagos kérdés. Csak azt akarom mondani, hogy technikai kérdés, többfajta technika létezik.

- De szimpatikus Önnek ezek szerint.
- Ettől még minden évben meg kell határozni egy törvényben azt, hogy mire költi az állam a pénzt. Azt nem lehet megtenni, hogy kivonja a kormányzat a parlamenti vita alól az ország rendelkezésére álló erőforrások feletti rendelkezést, mert arról az ország megválasztott képviselőinek kell dönteni. Az a kérdés, hogy milyen rendben döntenek. Hoznak-e egy olyan döntést, hogy előre egy, két vagy három vagy négy vagy őt évre rögzítenek bizonyos számokat.

- Most nem is ezt az időszakot éljük, tehát amikor a gazdasági válság még nem csengett le, van ember, aki mert egy vagy két vagy három évre biztosan előre tervezni.
- Nézzen rám, hogyne merne. Mindenkinek ilyenkor hosszabb távon kell tervezni, ilyenkor a tervezésnél legfeljebb a -tól -ig határokat kell szellősebben meghatározni. De ettől még hosszú- és középtávú tervezés kell, sőt ilyenkor kell igazán, úgyhogy azt gondolom, hogy ez egy olyan pénzügyi, technikai, pénzügyminiszterre tartozó kérdés, amit én szívesen rájuk hagyok. A lényeg az az, mondjuk úgy, hogy az elvárás a következő kormánnyal szemben és majd a következő kormánytól az éppen az, hogy kiszámítható, stabil, az üzleti életnek, a munkavállalóknak, a fogyasztóknak, általában a közpénzekkel kapcsolatban lévő embereknek, márpedig az adófizetők ilyenek, a nyugdíjasok ilyenek, valami kiszámíthatóságot és stabilitást adjon, mert éppen ez veszett el az elmúlt években. De visszatérve az Ön kiindulópontjához…

- Miért nem hisz nekik, azért mert felnőtt ember.
- Magamnak hiszek, ezt akarom mondani.

- Hát ez elég sovány válasz. Hát jó, az ember legjobban magában bízik, mondhatjuk ezt.
- Bocsánat, nem vagyunk már gyerekek. Még egyszer mondom: az a kérdés, hogy – mondjuk – a magyar vasutak működéséhez mennyi pénzre lesz szükség a következő esztendőben, ahhoz nekem nem kell hitelminősítőket meghallgatnom. Az a kérdés, hogy mondjuk az iskolák a mostani pénzből tudnak-e működni vagy sem, ahhoz sem kell sem a szocialistákat, sem a hitelminősítőket meghallgatnom. Ellenben jól teszem, ha beszélek a polgármesterekkel, az iskolaigazgatókkal.

- Az két különböző dolog.
- De nem.

- A hitelminősítők nyilván nem azt mondják, hogy Érden hogy működik az iskola, vagy van-e vonat Esztergomba is.
- De nem, nem két különböző dolog. Ugyanis a költségvetés nem más, mint az ország összes kórházának, iskolájának, összes nyugdíjasának, összes ösztöndíjjal rendelkező diákjának a közös költségvetése. Azaz össze lehet így adni.

- Tendenciákról beszélünk. A hitelminősítő azt mondja, hogy igen, ennek az országnak, hogy megtartsa a 3,8 százalékos költségvetési hiánycélt, elemi érdeke.
- De én ezzel nem vitatkozom. Tehát én azzal nem vitatkozom, hogy Magyarország elemi érdeke az, hogy minél ritkábban költsön többet annál, mint amit megtermel. Oda kell eljutni, hogy lehetőleg ne hitelből kelljen az országot fenntartani. E tekintetben én egy malomban őrölök mindenkinek, aki, mondjuk, hitelintézettel vagy hitelminősítővel, aki azt mondja, hogy egy ország úgy hosszabb távon nem létezhet, hogy termel x mennyiséget, és elfogyaszt x + 3-at, előbb-utóbb ezt a kettőt összhangba kell hozni, és erre kell menni, ezt hívják kormányzásnak, egy tervnek. Az országban működjenek az iskolák, az óvodák, bölcsődék, sőt épüljenek is azok – ki tudjuk fizeti. Sőt, emelni tudjuk a nyugdíjakat, ösztöndíjakat, családi támogatást, és ezt közben az ország meg tudja termelni.

- Hát ezt nem tudja megtermelni pillanatnyilag. 
- Hát most nem tudja megtermelni.

- És mikor tudná?
- Ezért a következő kormánynak az a dolga, hogy olyan gazdaságot építsen fel, amely képest ezt megtermelni.

- Mivel?
- Hát az a kérdés, hogy most miért nem termeli meg.

- Mondjuk, hogy az a kérdés, ez is egy fontos kérdés…
- Ha megkapjuk a választ, akkor meg van az irány.

- Akkor mondjuk.
- Azért nem termeljük meg, mert Magyarországon hiányzik egymillió munkahely. 1988-1990 környékén, nevezzük úgy, hogy a rendszerváltás időszakában, de inkább 1992-ig megszűnt másfél millió munkahely Magyarországon, és az elmúlt húsz évben ebből csak 500 ezret tudtunk visszaépíteni. Tehát ha összeveti Ön Közép-Európa országával Magyarországot, akkor azt fogja látni, hogy mintegy egymillió munkahely hiányzik Magyarországról. Ha egymillióval több munkahelyünk lenne, egymillióval többen tudnának dolgozni, akkor a magyar költségvetés összes gondját meg tudnánk oldani.

- Ez attól függ, hogy milyen minőségben. Ha mondjuk 1 millióból 900 ezer minimálbéres lesz, akkor az olyan nagyot nem lök a gazdaságon valószínűleg.
- Még mindig jobb, mintha segélyből élne.

- Abban igaza van. Ez az egymillió új munkahely ez engem abszolút érdekel, hogyan. Tehát maga az ötlet, tehát az, hogy hiányzik, az ténykérdés. Az, hogy valaki tíz év alatt egymillió új munkahelyet szeretne létrehozni, tehát mondjuk évente 100 ezer új munkahelyet. Hát ez pillanatnyilag egy olyan ötlet, amire mondjuk Obama elnök vagy Merkel kancellár is megnyalná mind a tíz ujját.
- Azt akarom mondani Önnek, hogy ez nem az a csodálatos dolog, amit még nem láttunk akár a magyar gazdaságtörténetben. Én személy szerint már vezettem egy olyan kormányt, amelyik ezt létrehozta. Tehát mi hoztunk létre sok tízezer, összességében 200 ezer új munkahelyet.

- Ez jó, de a regisztrált álláskeresők száma növekedett.
- A mi időnkben a munkanélküliség a legalacsonyabb volt Magyarország újkori történetében.

- De az álláskeresők száma akkor is növekedett.
- Én mint miniszterelnök csökkentettem a munkanélküliek számát. Tehát, ha a számokat nagyjából fel tudom idézni, akkor öt százalék alatt volt Magyarországon a munkanélküliség teljesítésében, vagy teljes kormányzati teljesítményében, most pedig elhagytuk a tíz százalékot.

- De gazdasági válság van.
- De csak azt akarom mondani, ha már a tényekről beszélünk, és én a csökkentés miniszterelnöke voltam, mármint a munkanélküliek számát csökkentő miniszterelnök voltam. Hiszen, ha jól emlékszem 35-40 százalékkal ment le akkor a munkanélküliek száma. Én nem azt akarom mondani, hogy feldicsérjük itt utólag a saját lovunkat, az nem különösebben szimpatikus viselkedés. Én csak azt akarom Önnek állítani, hogy az a tudás, miszerint munkahelyeket kell létrehozni, az nem egy varázsszer, amit egyébként ne emberi agy gondolna ki, ne gazdaságpolitikusok írnák le, és ne az ország életéért felelősséggel tartozó politikusok hajtanának végre.

- Azt Ön is tudja, hogy ez nem arról szól, hogy valaki ezt elhatározza, egy gazdaságpolitikus megmondja neki, hogy így és így kell csinálni. Ez az ország, sőt a világ gazdaságának az adott állapotától is függ.
- Az is-en van a hangsúly. Nagyon fontos, amit mondott szerintem, de az is-en van a hangsúly.

- Azt értettem, hogy az Istenen van a hangsúly.
- Azon is van hangsúly, az egy másik beszélgetés lenne.

- Hát hogyha a Jóisten megsegít minket, akkor lesz százezer munkahely.
- Nem. Tulajdonképpen azon van igazából a hangsúly, de szerintem az egy másik beszélgetés. Most azt akartam mondani, hogy az is-en van a hangsúly, ami azt jelenti, hogy persze van egy világgazdaság. Na de a világgazdaság nem fog bennünket kihúzni a bajból, a világgazdasági folyamatok nem segítik ki Magyarországot a bajból.

- De függünk tőle.
- Nem igaz, ezt is cáfolnám.

- A magyar gazdaság nem függ a világ gazdaságától?
- Befolyást gyakorol Magyarországra. De legalább annyira függ a jövőnk, sőt inkább a saját elképzelésünktől, mint a világtól. Én úgy képzelem, ahogyan Ön mondta. Én így is próbáltam az országot irányítani, hogy meghatározzuk az irányokat, erre a választópolgárok felhatalmazást adnak, utána a gazdaságpolitikusok ebből terveket készítenek, és utána azt végrehajtjuk. Kétségkívül volt orosz válság, meg volt távol-keleti válság, tehát mindenfajta pénzügyi nehézségek adódtak, mindig kellett valamit módosítani a konkrét terveken, de az irányt mindig tudtuk tartani. Hogy hova menjünk, hol van a mi helyünk, milyen terveket valósítunk meg, azt mi döntjük el, és nem pedig a külvilág.

- Eldönteni el lehet, de azt, hogy mi nem függünk a külgazdaságtól. Ezt a tézist én nem tudom elfogadni. 
- Hát nem függhetünk jobban, mint mások.

- Ez így igaz. Mások is ugyanígy függenek.
- Akkor mire vannak a politikusok?

- Merkel kancellár is, meg Obama is megnyalná a tíz ujját, hogyha tudna évente 100 ezer munkahelyet teremteni.
- Bocsánat, de akkor miért is választunk mi politikusokat?

- Nincsen piac.
- Ha valóban igaz lenne az az állítás, hogy Magyarország legfontosabb kérdései, sorsa az a külföldtől függ, akkor minek választunk magyar politikusokat?

- A gazdaságpolitikáról beszélünk, de nem arról beszélünk, hogy majd megmondja nekünk Németország vagy Amerika, vagy bármelyik európai ország, hogy mit csináljunk, hogy mit kell csinálnunk. Nem erről beszélek, hanem szép dolog az, hogyha egy politikus azt mondja: emberek, évente százezer új munkahelyet szeretnék megvalósítani.
- Helyes, fogunk.

- A „fogunk” az ugye már jobban számon kérhető, hogy aztán teljesült-e vagy nem. Na de ha egyszer nincsen piac, akkor hová vennének fel a vállalkozók, a cégek?
- De hol nincsen?

- Hova termelnek a cégek? Hát ez a bajuk a cégeknek, hogy nincsen piac. Ez az egyik baja a magyar gazdaságnak.
- Nem ez a bajuk, dehogyis.

- Hát mi?
- Az első ilyen probléma az az, amiben ma küszködik a magyar kis- és középvállalkozói világ, hogy a meglévő piaci lehetőségeiket sem tudják kihasználni, mert ebben a pillanatban nem jutnak friss forrásokhoz. A második probléma, amivel küzdenek, az az, hogy egy olyan adórendszer sújtja őket, olyan elvonásokat szenvednek el, hogyha az elvonás értéke azonos lenne a velük versenyző nyugat-európai társakéval, akkor ott megállnák a helyüket, és lennének piacaik. Tehát nem igaz, hogy a külvilág veszi el a piacainkat, és mi semmit sem tehetnénk annak érdekében, hogy legyenek termékeink, és legyenek piacaink.

- Jó, de például a fogyasztás ösztönzésével is az a baj, hogyha 100 forintot elköltünk ma pillanatnyilag Magyarországon egy boltban bármely termékre, akkor abból a 100 forintból 70 forinttal nem egy magyar céget fogunk majd megsegíteni, hanem valószínű egy külföldi céget.
- Ez annak a problémája, amiről Ön beszél, hogy bizonyos területeken az import, tehát a külföldről érkező termékek felülírják, kiszorítják a hazai termékeket.

- A hazai termékeket.
- Hát ezen lehet változtatni, ez nem egy bonyolult dolog.

- Tulajdonképpen minden elhatározás kérdése? Mindentől függetlenek vagyunk? Hát roppant optimista.
- Bocsánat én csak annyit mondok, hogy minden az elhatározással kezdődik. Én nem azt állítom, hogy az elhatározás önmagában elegendő, de hogy minden változás elhatározással kezdődik, azt állítom. Tehát el kell határoznunk, hogy mi bizonyos termékek esetében versenyképes magyar árukat akarunk előállítani. Elhatározás, ha ezt elhatároztuk, akkor megtaláljuk a módját, hogy ezt hogy érjük el. Ennek nemzetközileg bevett tudása van. Tehát ezek nem olyan kérdések, amiket más államok…

- Ez politikai ígérgetésnek tűnik, mint nemzetközi tudásállománynak.
- Ezeket a kérdéseket más országok máshol különböző eszközökkel már megoldották. Nekünk az a feladatunk, hogy megértsük, hogy ha valami működött egy adott országban, azt hogyan kell megváltoztatnunk, alakítanunk, hogy Magyarországon is működjön. De még egyszer mondom minden jelentős gazdaságpolitikai változás az egy elhatározással és döntéssel kezdődik.

- Hogyha már az adót és a vállalkozásokat sújtó adókat említette, ami valóban az egyik talán legnagyobb bajunk. Minden gazdasági problémánk egyik gyökere. Szóval eddig nagyarányú egyszeri adócsökkentést emlegetett Ön is politikustársai is. Ma már mást mondott, illetve nem mást, csak ennek egy másik részletét az adó egyszerűsítést. A kettő együtt jár. Akkor beszéljünk az egyszeri nagyarányú adócsökkentésről. Ha 2010-ben a választók jóvoltából Ön kap felhatalmazást, akkor lesz 2010-ben egyszeri nagyarányú adócsökkentés?
- Lesz.

- Hány százalékos?
- Hát az attól függ, hogy hány csontvázat találunk a szekrénybe és az itt elmondott 1300 milliárd forintból mennyi hiányzik a kasszából. Tehát, hogyha ezek a számok igazak-e, amiket most mondunk.

- Decemberre kész a programjuk, azt mondta. Hát abban mi szerepel?
- Az irányok szerepelnek a programban.

- Még mindig csak az irányok és akkor a számokat nem tudjuk meg?
- Számokat akkor tudunk, amikor tudjuk a magyar gazdaság választás utáni pontos állapotát.

- Mondjuk, hogy nincsenek csontvázak.
- Azt tudjuk, hogy legalább 7,3-7,5 százaléknyi pénz hiányzik majd a költségvetésből.

- Mondják Önök, a többiek nem ezt mondják.
- Nem tudok a többiek nevében beszélni. Ha egyszer engem tetszik kérdezni, akkor csak saját véleményemet tudom elmondani.

- Szóval, hogyha nincsenek csontvázak, akkor nézzük most, maradjunk ennél a legfontosabb szakasznál, az akaratnál, a tervezés fázisánál. Akkor Ön most mit akar megvalósítani, mit tervez megvalósítani, mekkora lenne az ideális egyszeri nagyarányú csökkentésnek a száma?
- Minél nagyobb csökkentés, annál jótékonyabb hatású.

- Mondjon egy számot.
- Nem fogok számot mondani, akármilyen kedvesen is néz rám.

- Ez volt a kedves nézésem?
- Felelőtlen dolgot nem teszek. Tehát még egyszer szeretném mondani, egész addig, amíg az átadás-átvételkor a magyar nemzetgazdaság legfontosabb és akkor már véglegesnek tűnő számait nem látom, addig nem fogok százalékokról, kulcsokról meg egyebekről beszélni, mert az felelőtlenség volna a szakmámmal szemben is – ez a kisebbik baj –, de a magyar választópolgárokkal szemben is. Azt tudom megmondani, hogy lesz adócsökkentés, ez nagyarányú lesz a szándékaink szerint. Meg is fogjuk csinálni. S az egyszerűsítéssel kombinálva fogjuk csökkenteni az adókat. És az adórendszernek két fő célja lesz, hogy támogassa a munkavállalókat és támogassa a családokat.

- És ez mekkora, tehát meddig hagyja majd elmenni, kifutni a költségvetési hiányt.
- Ez egy örökzöld vita, ami a magyar közgazdasági társadalomban meg a világ közgazdász társadalmában is újra és újra előkerül, hogy az adócsökkentés mennyi időn belül hozza be az adótöbblet-bevételt. Hát nézze, azt tudom mondani, hogy Horn Gyula megcsinálta egy év alatt.

- Ő a minta?
- Hát ebben a tekintetben ezt vállalom. Tehát Horn Gyula megtette azt, hogy egyszer, egy mozdulattal a társasági nyereségadót a felére csökkentette. És feleakkora kulccsal egy éven belül sokkal több pénzt gyűjtött be a költségvetés számára. De, hogy tovább rontsam a helyzetemet Horn Gyula után, ezt még a szlovákok is megcsinálták.

- Azt hittem, Bokros Lajosig megyünk vissza.
- Bokros nem csinált semmi ilyet, az egy másik hagymázas és rémálomszerű történet a magyar gazdaságtörténetnek.

- Abból nem Önök profitáltak?
- Dehogyis, a szegény magyar választópolgárok szenvedtek tőle, de azt akarom mondani, hogy a szlovákok, amikor bevezettek egyszer egy nagyarányú adócsökkentést, akkor ott hét hónapon belül az alacsonyabb kulccsal annyi bevételük volt, mint korábban a magas kulccsal. Én azt nem állítom, hogy ez a szám vagy aránypár érvényes Magyarországon is automatikusan, de azt állítom, hogy vannak nemzetközileg ismert példák, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy kiszámítsuk, hogy egy adócsökkentés mennyi időn belül hozza be a költségvetés számára az átmeneti…

- A mikor sem egy másodlagos kérdés. Tehát, akkor, amikor gazdasági válságról beszélünk, ha minden jól megy, akkor talán a lecsengéséről beszélhetünk 2010-ben.
- Hát ezt egyáltalán nem így gondolom.

- Hátha meg nem így gondolja, akkor meg főleg, hogyha még nem cseng le a gazdasági válság, még mindig bajban vagyunk, akkor is meg merjük azt kockáztatni, hogy egyszeri nagyarányú adócsökkentés, aminek hátha ügyesek vagyunk, akkor abban az évben meglesz a hozadéka.
- Fordított összefüggés van. Minél nagyobb bajban vagyunk, annál inkább adót kell csökkenteni. Hiszen mi a válság következménye? A válság következménye az, hogy az emberek elveszítik a munkájukat. Ha nem tudunk munkahelyet adni az embereknek, akkor hogyan akarunk kijönni ebből a gazdasági bajból?

- A munkahelyteremtést már megpróbáltuk oldani itt együtt, de engem még mindig nem győzött meg arról, hogy miért lenne szükség Magyarországon, bár lenne.
- Még a választásokig van még néhány hónapom vagy hetem, hogy meggyőzzem Önt. Én csak azt akarom mondani Önnek, hogy először be kell azonosítani a baj gyökerét. Ha a baj gyökerét azonosítottuk, akkor már csak egy lépés onnan, hogy tudjuk a megoldást. A gazdasági válság azért sújtja a magyarokat különösen, mert tizenegy százalék magasságába szökött a munkanélküliség és azért mondtam, hogy nem vagyunk túl még a válságon, mert ha ez a politika folytatódik, ami most van, akkor következő hónapokban ez a növekedés, mármint a munkanélküliség számának növekedése, sajnos folytatódik.

- Pont ezzel küszködnek a más országok is. Ezt pontosan tudja.
- Rendben van. Azt akarom mondani Önnek, hogy azzal, hogy nem dolgoznak az emberek, illetve nem tudnak dolgozni, azzal nem tudnak adót sem befizetni a költségvetésbe. Ezért nő a hiány. Ezért a hiány növekedésének megállítása csak úgy lehetséges, az eladósodottsággal egyetemben csak úgy lehetséges, ha munkahelyeket tudunk létrehozni. Ezért minél nagyobb a baj, annál inkább adót kell csökkenteni az én logikámban. A két kérdés így épül egymásra.

- Én ezt mind értem. Én még mindig abban kételkedem, arról nem tudott meggyőzni, hogy Magyarországon van-e jelenleg olyan helyzet, vagy lesz-e 2010-ben, vagy akár 2010 után, hogy igény van lehetőség van évi százezer munkahelyet teremteni.
- Álljunk egy kicsit, csakhogy egy kicsit növeljük az optimizmusát. Tehát: a gazdasági élet szereplői fognak munkahelyet teremteni. Amikor megkérdezem őket, ezt rendszeresen megteszem, hogy most mi a helyzet a gazdaságban, azt mondják, hogy szerintük mi az értelmes gazdaságpolitika, milyen lépésekre van szükség. Ők mit tennének azért, hogy munkahelyeket tudjanak teremteni, ezt világosan megmondják.

- Azt is mondják, hogy nekünk most eszméletlen szükségünk lenne új munkarőre…
- Minden vállalkozó azt mondja, egyszerűsíteni a bürokráciát, csökkenteni az adókat és segíteni a vállalkozóknak abban, hogy az átmeneti nehézségeket finanszírozni tudják, vagyis hitelekhez jussanak. Ha ez a három dolog együtt van, akkor működik. A magyar gazdasági élet szereplői megmondják, hogy mire van szükség. Nekünk az az érdekünk és az a dolgunk, hogy ezt meghallgassuk, megértsük és egy egész nemzet jövőképébe összefoglaljuk. De hát a gazdaság nem az egyetlen szempont, ami alapján egy kormányprogramot és a kormány működését meg kell alkotni, illetve irányítani kell. A tudás rendelkezésre áll Magyarországon. És a vállalkozók fognak létrehozni munkahelyeket.

- Na, nézzünk más szempontot is. Az elmúlt napokban, amikor megszólalt, szinte minden megszólalása után azt olvasom különböző politikai elemzőktől, a találgatást, költői kérdés feltevését vajon Önnek, vajon a Fidesznek ki az igazi ellenfele, a Jobbik vagy az MSZP, a 2010-es választásokon?
- Egyik se. Nekünk nincsenek ilyen nevű ellenfeleink. A mi ellenfeleinket úgy hívják, hogy szegénység, úgy hívják, hogy munkanélküliség, úgy hívják, hogy eladósodottság, úgy hívják, hogy a közrend felbomlása anarchia, erőszak, hivatallal való visszaélés. Hogy a szavakból Ön, vagy a hallgatók, vagy a nézők ráismernek egy-egy pártra, arról nem én tehetek.

- Meglesz a kétharmad, mit gondol, vagy nem?
- Fogadnom is kell rá, vagy csak úgy találgatni? Ha fogadni kéne, akkor eltanácsolnám Önt ettől. Tehát ne tegyen erre nagy tétet, hogy kétharmadunk lesz.

- Igen, hallgattam, amit Kecskeméten mit mondott, tehát csodát emlegetett ezzel kapcsolatban, ez kettőt jelenthet, hogy buzdítja a szavazókat, hogy márpedig segítsenek abban, hogy meglegyen a kétharmad, és ha nem lesz meg, annak érdekében, hogy meglegyen, koalíciókötésre képes-e, illetve hajlandó-e?
- Nem, én megmondtam, hogy semmilyen… Hogy egészen pontosan fogalmazzak ez egy demokratikus párt… Nyilván a Fidesz testületei is kialakítják az álláspontjukat ebben az ügyben, ha szükséges lesz. Én világossá teszem, hogy én olyan kormányban nem vállalok szerepet és olyat nem irányítok, amelyben akár MSZP-s, akár Jobbikos van, semmilyen koalíciót nem kívánok kötni – a KDNP-vel fennálló koalíciós együttműködésen túl.

- Ha már említette, hogy a Fidesz egy demokratikus párt, ez már az elmúlt hónapokban többször eszembe jutott, hogyha a Fidesz el akarja kerülni még csak a gyanúnak az árnyékát is, hogy a Fideszre bárki azt mondja, hogy nem demokratikus, bárki azt mondja, hogy rasszista, bárki azt mondja, hogy antiszemita, tehát a gyanú árnyéka Önökre vetüljön, akkor sokkal több határozott kiállást vártam volna el Öntől. Például Molnár Oszkár esetében.
- Hát én nagyon határozottan kiálltam. Mit tetszett kifogásolni?

- Azt kifogásoltam, hogy Molnár Oszkárnál volt egy olyan fajta lebegtetés az Ön válaszában, hogy hát igen, meggondolandó, meg magyarázza meg, hogy mit hogy mondott, meg az Alapszabály rendelkezik, hogyan lehet kizárni, de majd a helyiek döntik el, hogy indul vagy nem indul.
- Így van, ez egy demokratikus párt. Én nem ezeket mondtam, amit most Ön itt felidézett.

- Na, de egy párt elnöke miért nem mondta azt, hogy emberek, ezek a kijelentések, amelyeket mondjuk Molnár Oszkár tett, azok az én értékrendemtől nagyon-nagyon távol állnak és a Fideszétől is.
- Én ezt mondtam, sőt elfogadhatatlanok. Tehát ez egy olyan beszédmód, amit nem lehet elfogadni. Ilyen állításokat tenni szerintem káros, veszélyes. Ráadásul az emberekben kelthet bizonytalanságot. Most nem visszatetszésről beszélek, hanem annál súlyosabb dolgokról, tehát félelmet is. Ezek elfogadhatatlanok. Ez egy rossz dolog.

- És akkor mi lesz vele, mert a helyiek meg azt mondták, hogy őt szeretnék.
- Így néz ki egy demokratikus párt élete.

- És, akkor most marad?
- Hol?

- Jelölt lesz?
- Várjuk, hogy az edelényi fideszesek és a szövetségeseink összeüljenek, és javaslatot tegyenek.

- De hát azt mondták, hogy szeretnék.
- Majd meglátjuk. Eljut hozzám a javaslatuk, meg fogjuk beszélni ezt velük. Még egyszer mondom, ezt nem az a párt, ahol a központban eldönthetik, hogy ki lesz képviselő, és ki nem.

- Én azt értem, de hogyha azt mondja, hogy nem ért egyet a gondolataival, meg azokkal a kijelentésekkel, amelyeket ő már megtett. Akkor még ilyen esetben sem mondhatja egy pártelnök: fiúk, rendben van, ti ott helyben bíztok benne, biztos jó polgármester is, de ez a párt számára vállalhatatlan, mert ez a párt nem antiszemita, nem rasszista, és még a gyanú árnyékát sem akarom, hogy rávetüljön.
- Ez a párt először is egy demokratikus párt. Ez egy rendszerváltó párt. Mi az összes diktatúra ellen harcoltunk mindig is. Magyarországon ennek a vörös válfaját ismertük meg. Tehát mi harcoltunk a kommunizmus ellen a szólásszabadságért, az emberi méltóságért, a gondolat szabadságért, a politikai jogokért, a magántulajdonhoz való jogért. Tehát mi csupa olyan dologért harcoltunk, ami nem teszi szükségessé, hogy én bizonygassam, hogy a Fidesz egy demokratikus párt. Mi mindig az emberi méltóság oldalán álltunk. Amikor kormányon voltunk, az emberi méltóságot mindig meg is védtük, és Magyarországon, ha újra a mi kormányunk kap bizalmat az emberektől, akkor meg is fogjuk védeni mindenkinek, származásra való tekintet nélkül, az emberek méltóságát, biztonságát, a biztonságos létezéshez való jogát. Erre mindenki számíthat.

- Én ezt értem. Azért mondtam, hogy egy-egy ilyen gyanú árnyékának az azonnali elhessegetésére vártam én valami határozottabb kiállást, de akkor ezek szerint a demokratikus párt majd a jelölés után, ha megtörténik, akkor utána döntenek.
- Elmondtam, hogy mi a mi… Elmondtam, hogy mi fog történni, azt is elmondtam, hogy miben hiszek, hiszünk a rendszerváltás kezdete óta, s nem fogunk változtatni senkinek a kedvéért sem. Hogy egyébként a párton belül ki mit gondol, milyen viták vannak, egyes csoportok mit tartanak helyesnek, az egy másik kérdés. Az irányunk meg az, amit várhat tőlünk Magyarország, az világos, mindenki számára ismert. És azt gondolom, hogy nyugodt lehet. Én azt gondolom, hogy nem egyszerűen elhatárolódásra van szükség, az már régen kevés. Magyarországon nem azt várják a politikai vezetőktől, hogy határolódjanak el, hanem azt várják, hogy tegyenek végre rendet. Biztosítsák, hogy a szabadsággal lehessen élni. Hogy védjék meg az emberek méltóságát, garantálják a védelemhez jogot, és én erre készen állok.

- Rövid kérdések. Mert most már a gazdasággal nagyon sok időt elbeszéltünk. Lesz miniszterelnök-helyettes jelöltjük?
- Ezt egy kicsit korán tetszett kérdezni.

- Korán? Hát miért? Decemberre kész a program, kész lista is lesz?
- Azért lesz lényeges kérdés?

- Aha, Mikola István lesz vagy nem? Ő volt korábban, csak azért.
- Igen, a legutóbbi alkalommal volt, előtte nem volt. Ez egy kampánykérdés.

- Ez még nem dőlt el?
- Nem tartom lényeges kérdésnek. Tehát, semmilyen újszerű váratlan megoldásra nincsen szükség a mai magyar közéletben. Nekünk, mármint a magyar közéletnek ma arra van szüksége, hogy mind a hivatallal való visszaélés, tehát a törvények fölé helyezést, mind pedig a politikai erőszakot, a törvényen kívül való megoldáskeresést világosan elutasítsuk. Megnyugtassuk az embereket, hogy meglesz a jövőjük, meglesz a biztonságuk. Adjunk egy programot, amelyet érdemes támogatni, mert azzal kijutunk a mostani nehéz helyzetből, és lesz mindenkinek munkája, és mi ezt meg is fogjuk csinálni. A választások után majd néhány évvel, ha ismét találkozunk, akkor be fogom, reményeim szerint könnyedén bizonyítani, hogy a kitűzött célokat sikerült elérni. Az összes kérdés, hogy ki mit mond, milyen nyakkendőt köt, vagy nem, van-e neki helyettese, ezeket én olyan taktikai kérdéseknek tartok, amellyel sem időm, sem szándékom nincs foglalkozni, és a lényeget illetően nem is érzem fontosnak. A fontos az az, hogy el tudja jól mondani az Ön segítségével azt, hogy mit gondolok Magyarország jövőjéről.

- Két fontos kérdésről még muszáj beszélnünk. Egy-egy percben. Romaprogram, amivel kapcsolatban még mindenképpen kíváncsi vagyok a véleményére, és a futball-huliganizmus, amivel kapcsolatban mindenképpen kíváncsi vagyok a véleményére. Romaprogram volt a Fidesz-kormánynak. Azt, hogy mennyi pénzt költöttek, az csak egy mutató, az csak egy számadat. De hogy mennyire volt hatékony, mennyire sikerült azt a problémát megoldani, aminek az igazi célja ez lenne, abban már azért vannak kétségeim.
- Afölött nincsenek kétségek, hogy jó irányokat jelöltünk ki. Hogy az első ilyen dolog, erre büszke is vagyok egyébként. Néha az ember talán ezt megengedheti magának – kellő szerénység mellett. Én arra büszke is vagyok, hogy emlékeim szerint néhány száz lehetett azoknak a roma diákoknak a száma, akik ösztöndíjjal tanultak Magyarországon, és mikor én befejeztem a négyéves működésemet, és a kormányom is letette a lantot, akkor 12 ezer ilyen roma diák volt Magyarországon. Ez a jó irány. Gyerekeknek tanulási, iskolázottsági esélyt kell adni. Szerintem jó irány volt az is, hogy a családi pótlékot csak akkor kaphatták meg a családok – ez csak részben érintette a romákat, de azért érintette –, családi pótlékot akkor kapták meg az iskoláskorú gyerekek szülei, hogyha egyébként a gyereket elküldték iskolába. Én azt továbbra is vállalom, ezt tartom helyesnek. Ha valaki segítséget kér és joggal, azt meg is fogja kapni. A következő kormánytól senkit nem akarunk az út szélén hagyni. De vannak kötelességek. Elsősorban a fiatal nemzedék felé, aminek eleget kell tenni, ha az ember vállalta, hogy szülője, édesapja, vagy édesanyja lesz egy gyermeknek. Például iskolába kell, hogy járassa. A másik irány pedig a munka. Én azt gondolom, hogy ott is sokkal jobb állapotok uralkodtak, mint manapság. Lesz munka a roma emberek számára, tehát nemcsak a legképzettebb emberek számára fogunk munkahelyet teremteni, hanem a képzetlenebb, vagy képzettséggel egyáltalán nem rendelkező, de dolgozni képes magyar állampolgároknak, köztük a romáknak is lesz munkalehetőségük.

- Hogy, kinek? Ez megint az elhatározás kérdése. Tehát akarom, akkor meg is csinálom.
- Most akkor egy bukfenccel visszamegyünk a beszélgetésünk elejére, tehát munkát két
szereplő tud adni. A piac, akit hozzá kell segíteni – ők a vállalkozók –, itt jön az adócsökkentés kérdése, illetve ott, ahol a piac nem tudja megoldani átmeneti jelleggel, nem tartósan, átmeneti jelleggel, közmunkákat kell szervezni. Ez állami feladat. Mindegyik hangszeren játszani kell.

- Futball-huliganizmus. Az, hogy mit tett a Fidesz kormánya a négyéves kormányzás alatt a sportért, megint számok kérdése. Bár a focival kapcsolatban vagy egyáltalán a stadionokkal kapcsolatban a 20 milliárd forint volt…
- A számok nem érdekesek, az a lényeg, hogy történt valami, valahonnan mentünk valahova.

- Kérdésem a következő: csak pénz kérdése, vagy pedig – itt aztán nagyon fontos – a hozzáállás az elhatározás, az akarat kérdése.
- Ha huliganizmusról beszélünk, akkor ugye az erőszakról beszélünk. Én öt gyereket nevelek. Én nem akarok egy olyan országban élni, ahol akár egy faluról, akár a fővárosról van szó, ne lehessen a gyereket bármely napszakba a város vagy a falu bármely részére bármilyen rendezvényre biztonsággal elengedni.

- Jó, de mit tenne ennek érdekében?
- Hát törvényesség, rend. És annak szigorú betartása. Rend lesz Magyarországon, törvényes rend lesz. Kupleráj van, zűrzavar van, tehetetlenkedés van, az állam nem egy működőképes cselekvő benyomását kelti. Minden szétcsúszik, börtönben ülő politikusok még fizetést kapnak. A BKV-ból talicskával tolják ki a pénzt. A huliganizmust elnézően és tétlenül figyeli a megoldás esélye nélkül az, akinek a kormányzatban ez a dolga lenne. Tehát én az egész államot egy szétcsúszás állapotában lévő közösségnek látom. Ennek az egyik nagyon látványos és brutális megjelenési formája a futball-huliganizmus, de ebben az országban nem lesz erőszak, nem lesz törvénytelenség, hanem kiszámítható törvényes rend lesz, ha a választópolgárok megbíznak bennünk.

- De hogyan? Mi kell ehhez?
- Kellenek jó törvények.

- Stadion-beléptetők?
- Kellenek jó törvények, kell háromezerrel több rendőr, kellenek kirendeltségek, kellenek körzeti megbízottak.

- Ezek vannak most is.
- De nincs, a törvény előírja, hogy mennyi rendőr kell. Ez Magyarországon a törvényi előírás ellenére háromezerrel kevesebb rendőr van. Úgy, hogy közben a kormányzat úgy érzi…

- A futball-huliganizmus nem kizárólag a rendőrségnek a dolga. Tehát ott azért a sportklubok is kellene, hogy tegyenek valamit.
- Ott kezdődik. Igen, szerintem tehát alapvetően a tulajdonosoknak a kötelessége az, hogy a saját maguk által működtetett rendezvények és stadionok biztonságát, meg a szurkolók biztonságát nekik kell garantálni. De ők ezt egyedül nem tudják megtenni. Nekik ehhez az állami erőszakszervezetekre, a törvény kikényszerítő szervezetekre, vagyis a rendőrségre van szükségük.

- De hát nem az a megoldás, hogy mindig minden meccsen ötszáz vagy nem tudom hány ezer rendőr vigyázzon.
- Először világossá kell tenni, hogy egy új korszak kezdődött, a huliganizmusnak vége van. Ez egy családi sportág, meg általában a sportrendezvények, azok családi programot adnak, ahová a gyerekeikkel, meg a feleségeikkel mennek el a férfiak. Együtt megy a család, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy egyébként veszélybe sodorja őket, vagy akárcsak számukra lehetetlen helyzetet idézzen elő. És ezt a tulajdonosokkal együttműködve az állam ki fogja kényszeríteni.

- És ez egy csapásra menni fog? Rövid időn belül?
- Adjon néhány hónapot!

- Néhány hónap alatt megoldható?
- Persze. Hát a rend? Hát az a legkönnyebb.

- A rend a legkönnyebb?
- Az a legkönnyebb.

- Lesz még miről beszélgetnünk. Köszönöm szépen, hogy itt volt!
- Én is köszönöm a lehetőséget!


orbanviktor.hu